A nemzeti összetartozás napja alkalmából, június 4-én a Rákóczi Szövetség Diákutaztatási Program keretein belül meglátogatta iskolánkat a bánffyhunyadi Octavian Goga Elméleti Líceum 38 diákja és 2 kísérő tanára: Mátyás Ibolya és Sinkó Melinda.
Közös ünneplésünk az 1. emeleti aulában történt, ahol a vendégeink kalotaszegi népdalokkal és a színjátszó csoport dramatizált novellákkal örvendeztetett meg.
A mi iskolánk tanulói a nemzeti összetartozás napjáról adtak elő műsort, amit néptánccal, szaxofonos zenei betéttel színesítettek. Első műsorszámként Lestyán Milán: Bogártelki legényes táncát néztük meg, aki a Tabán Táncegyüttes ifjú szólótáncosa. Milán a Viharsarki Gyermek és Ifjúsági Szólótáncversenyen arany minősítést, a Dél-Alföldi Gyermek és Ifjúsági Szólótáncversenyen kiemelt arany minősítést kapott. Felkészítő tanárai: Farkas Tamás és László Richárd.
A műsorban előadott szilágysági táncot a békési Belencéres Táncegyüttes tagjai, Antal-Berekméri Jázmin és Fölker Zaránd mutatták be. A Békés Megyei Gyermek és Kisegyüttesek Szólótáncversenyén Jázmin és Zaránd kiemelt Arany minősítést kaptak erre a produkciójukra. Felkészítőik Okányi Mihály és Simonné Csapó Magdolna voltak.
A műsort Lőrinc Bálint szaxofon játéka színesítette.
Kós Károlyt, iskolánk névadóját, mint a kitartás és példamutatás szimbólumát idézte fel mindkét közösség. Átéltük az összetartozást a közös nyelv, közös kultúra, népdalok, néptánc, irodalmon át a közösen éneklésig. Az Ismerős Arcok Nélküled számát néhányan meg is könnyeztük a meghatottságtól.
A finom ebéd és nagyszerű vendéglátás után a két iskola diákcsoportja közös programot szervezett. Ezúton szeretnénk megköszönni a Békés Megyei Könyvtár igazgatójának, Juhász Zoltánnak, hogy a délutáni közös városnéző programot lehetővé tette, valamint köszönettel tartozunk a Munkácsy Mihály Múzeum igazgatójának, Bácsmegi Gábornak, hogy megtekinthettük érdekes kiállításaikat.
Valljuk, hogy fontosak az ilyen találkozások, idézem egyik diákvendégünket, ő hogyan látta az együttlétünket: „Az tetszett, hogy az erdélyi magyarok és a magyarországiak együtt lehettek egy ilyen napon, mert nekünk is fontos érezni, hogy nem vagyunk egyedül ebben a helyzetben, és számítunk mi is, annak ellenére, hogy kisebbségben élünk…”
